Prológus

Lexi és én a legjobb barátnők voltunk. Csak meredten néztem az előttem álló férfira, akiről szinte sütött a gúny. Nem akartam hinni neki. Talán hazudott. Talán mindez csak egy ócska átverés. Nem is ismerem ezt a férfit, nem mondhatja nekem ezt!

- Hogy mondta?

- Lexi halott.

Megpróbáltam megemészteni a halottakat. Meg akartam ölni a rossz hír hozóját, hogy néhány percig ő is úgy féljen, mint én a jövőtől. Lexi nélkül minden olyan másnak tűnt. Dühöt éreztem, de ahogy megéreztem az illatát, tudtam, hogy nem lenne okos ötlet megölni őt. Felismertem a félreismerhetetlen büdös szagot.

- Ki ölte meg? – tettem fel hát a legégetőbb kérdést. Ez érdekelt a legjobban. Bosszút kellett állnom. Tudtam, hogy Lexi hova ment. Ha nem mondaná el, akkor is kideríteném. Egy barátját látogatta meg. Tudtam a város nevét, ismertem azt a bizonyos barátot. Kedveltem a pasit, kiszedhettem volna belőle az igazságot, de ez még napok kérdése. Tudnom kellett a választ. Most rögtön. Nem a türelmemről voltam híres.

Elégedetten mosolygott és szinte sátáni gyűlölettel mondta ki a nevet.

- Damon Salvatore.

Már tudtam, hogy ki az, akit meg kellett ölnöm. A sarokban álló Cassy-re néztem, és már tudtam, hogy segíteni fog nekem. A tekintetében ugyanaz a tűz égett. A bosszú.