3. fejezet: Ismeretlen ismerős

Elégedetten szemléltem a tükörben álló önmagamat. Már egészen megszoktam ezt a külsőt, szinte már tényleg ez voltam én. És most gyönyörűen néztem ki. Cassy mellettem állt és vigyorgott. Elégedett volt.

- Tudod, hogy mi a szereped. Elcsalom valahova, megkínzom, aztán módosítsd úgy a varázslatot, hogy az láthassa az eredeti alakomat, akinek elárulom a titkot.

Cassy bólintott, nem esett nehezére ez a varázslat, a könnyebb kéréseim közé tartozott. Bonnie nem is sejti, hogy mire lenne képes, ha régebb óta lenne boszorkány.

- Szexi vagy – állapította meg. Még egyszer végignéztem enyhén ribancos szerelésemen. Egy rövid fekete nadrág, ami épphogy hosszabb volt egy alsóneműnél, egy testhez simuló mellet kiemelő fehér ujjatlan felső, egy vékony fekete mellénnyel. A hajamat lófarokba kötöttem, csak néhány tincset hagytam szabadon és emberire sminkeltem magamat. Mosolyogtam. Tudtam, hogy Damon a nyálát fogja utánam csorgatni. Ez gonosz elégedettséggel töltött el. A kezembe vettem egy táskát, amibe a fegyvereimet, a telefonomat és egyéb eszközöket rejtettem, majd belebújtam egy tűsarkú cipőbe, amit korábban verbénába mártottam és Cassy oldalán elindultam az autónk felé. Bepattantam az audi vezetőülésébe, megvártam, amíg a barátnőm is csatlakozik, majd padlógázzal hajtottam a Grill irányába.

- Ott lesz?

- Ott – felelte Cassy és bosszúra éhesen néztünk össze.

(Damon szemszöge)

Éppen egy dögös lányt ölelgettem, amikor kopogtak. Tudtam, hogy minden kétséget kizáróan ez csak a Stefan lehet. Dühösen felmordultam, nem tudtam, hogy mit akarhat már megint. A szőke lány, akinek még a nevét sem tudtam kábult mosollyal figyelte minden mozdulatom, még a nyakán tátongó seb sem érdekelte.

- Damon – ejtette ki vággyal telve a nevemet és vissza akart húzni magához. Villámgyorsan termettem előtte és egyenesen a szemeibe néztem.

- Maradj csendben és ne mozdulj – sugalltam felé az óhajomat, amit ő megismételt és vakon engedelmeskedett. Talán elvetettem egy kicsit a sulykot. Na nem mintha ez annyira nagyon érdekelt volna, még mindig jobb volt, mint amit Stefan művelt. Nyuszikon, mókusokon és egyéb haszontalan apróállaton élni… brr… nem volt normális dolog.

Magamra kaptam egy inget, de begombolni már nem volt időm, mert a drága öcsém egyre türelmetlenebbül kopogtatott.

- Mit akarsz? – tártam ki az ajtót. Ingerülten nézett rám, majd fejcsóválva meredt a mozdulatlan szőke lányra.

- Bizonyára túlreagálom, de gondoltam szólok neked is. Bonnie nemrég hívott, és furcsa érzése van Elena új barátnőjével kapcsolatban.

- Nem is tudtam, hogy a másik csapatban játszik… - gúnyolódtam, mert cseppet sem voltam kíváncsi a mondanivalójára. Visszaakartam térni a félbeszakított elfoglaltságomhoz. Stefan figyelmen kívül hagyta a megszólalásomat.

- Most, hogy Katherine visszatért nem akarok semmit sem a véletlenre bízni, oké? Bonnie szerint a két új lány nem az, akinek mutatja magát. Nem tudja, hogy mi folyik itt, de rosszat sejt.

- Mi közöm nekem ehhez? – mordultam fel, bár a beszélgetés kezdett érdekessé válni. Elena biztonsága mindennél fontosabb volt. Katherine játéka kezdett őrült méreteket ölteni a múltkori álarcos bál óta. Azóta nem is hallottunk felőle. Talán új embereket vagy vámpírokat vont bele a játékba, és ha Elena velük barátkozik az nagyon nem jó.

- Erősebb vagy nálam. Ma a Grillben lesz, ő az új felszolgáló. Az egyik lány, róla beszélt főleg Elena.

- Mit akarsz mit csináljak? Kérdezzem meg, hogy Katherine-nek dolgozik-e? Vagy előbb szúrjam le és utána kérdezzek? – ironizáltam.

- Nem – csattant fel. – Ami azt illeti… nekem van egy tippem, hogy kik lehetnek. Nem mintha veszélyesek lennének, sőt igazából barátok vagyunk, de…

- Ha a barátod, mi közöm nekem ehhez?

- Nézd. Egy dolog, hogy barátok voltunk, az a másik dolog, hogy meg sem próbált felkeresni, és állandóan Elena körül legyeskedik. És lenne oka, hogy dühös legyen ránk.

- Na jó. Mégis kikről beszélsz ilyen rébuszokban? Ahhoz már sokat ittam, hogy rejtvényeket fejtsek. Szóval?

- Nem tudom biztosan. De a személyleírás tökéletesen megfelel róluk. Annyit tudok, hogy a nevük Charee és Cassy.

Döbbenten kaptam fel a fejem és hitetlenkedve néztem Stefanra. Megjelent a szemem előtt egy emlék, de azonnal el is hessegettem. Charee. Csak egy olyan lány volt, akit ilyen néven ismertem. Cassy és ő elválaszthatatlanok voltak. Illetve… Lexi és ők ketten.

- Francba – morogtam. – Gondolod, hogy köze van ahhoz, hogy itt vannak… Lexi halálának?

Stefan arca elsötétedett, mint mindig amikor Lexi szóba került.

- Ez a másik ok, amiért neked kell elintézted. Megölted Lexit, vállald a következményeket. Addig én vigyázok Elenára.

- Charee nem bántaná Elenát.

- Persze. Charee nem menne el minden szó nélkül, nem igaz?

Igaza volt. Ezt mondtam annak idején, amikor megismertem és kavartunk néhány hónapig. Szenvedélyes szeretkezéssel túlfűtött kapcsolat volt a miénk, de biztos voltam benne, hogy nem menne el. Egyik reggel arra ébredtem, hogy egyedül fekszem az ágyamban és neki pedig híre hamva sincs. Soha nem kerestem, annyira nem voltam oda érte. Biztos voltam benne, hogy Cassy kavart be valamit, soha nem bírta a fejemet. Lexi is meglepődött, amikor mindketten leléptek. Én is továbbálltam és folytattam az öcsém életének megkeserítését. Katherine miatt. Amikor Charee elment, még inkább szenvedtem amiatt a ribanc miatt.

- Tudod mit? Biztos vagyok benne, hogy nem ő az. Jóban voltatok, nem? Téged megkeresne. De azért körülnézek a Grillben. Ha veszélyes elkapom, ha nem… akkor máshogy kapom el – kacsintottam rá, majd bevágtam előtte az ajtót és visszafordultam a szőke hajú lány felé, aki még mindig mozdulatlanul várt rám.

- Csókolj meg – néztem a szemeibe, majd a következő pillanatban az ajkaim vad és élvezetes felfedezőtúrára indultak.

Félóra múlva a szöszi mehetett amerre csak akart. Elégedetten ültem be a kocsimba és elindultam a Grillbe. Meg kell hagyni, Charee esetleges feltűnése meglepett. Úgy néz ki, hogy mindig váratlanul lép az életembe, és mindig váratlanul lép ki belőle. Nem fűlött a fogam ehhez a találkozáshoz. Charee-ről nagyjából az lett a véleményem, ami Katherine-ről. Stefannal barátkozott, velem kavart, és olyan játékot játszott vagy játszik mind a mai napig, amelynek csak ő ismeri a játékszabályait. Soha nem volt velem őszinte. Hogy van egy hatalmas titka azt soha nem tagadta, és nem érdekelt annyira, hogy megkérdezzem. A kapcsolatunk mondhatni felszínes volt. Kizárólag testiség, ahogy a nagyokosok mondanák.

Amikor megismertem Stefan és köztem afféle fegyverszünet volt. Lexivel már jóban volt, de én még csak most találkoztam vele először. Kicsit túl soknak tartottam a csajt, de ha Stefan ezzel érzi jól magát, hát legyen. Nem mondom, hogy nem akartam bekeverni, de Lexi idősebb volt nálam, nem akartam bajt. És nem táplált romantikus érzelmeket sem irántam, sem a testvérem iránt. Sok vizet nem zavart. Egy nap hajlandó voltam elmenni Stefannal Lexihez. A házban három lány volt. Lexi és még két ismeretlen. Két gyönyörű barna hajú lány, akik vidáman nevetgéltek.

- A nevem Charee – mutatkozott be az egyikük mosolyogva. Volt benne valami különleges, ami megfogott. Alig tudtam levenni róla a tekintetem. A másik lány bemutatkozása már nem is hatott meg, de azért megjegyeztem, hogy Cassy a neve. Lexi főleg Stefannal volt elfoglalva, úgyhogy nekem maradt a két lány szórakoztatása. Charee és én még aznap este összemelegedtünk. Volt valami, ami vonzott benne. Kacér volt, de hűvös. Kicsit talán Katherine-re emlékeztetett. Akkoriban pont erre volt szükségem. Valakire, aki hasonlít az akkor halottnak hitt nőre. Az alatt a néhány hónap alatt már Stefant se gyűlöltem annyira, és Katherine arca, alakja és emléke is elhomályosodott.

A Grill előtt álltam csak meg és beparkoltam egy üres helyre. Majd magabiztos fél mosollyal az arcomon indultam a bejárat felé. Bent a szokásos tömeg fogadott, már szinte minden arcot ismertem. Bonnie, Caroline, Matt, Jeremy és a többiek egy asztalnál ültek és vidáman beszélgettek. A pult felé néztem, és azonnal megláttam a lányt, akire Stefan gondolt. Sok ruha nem védte meg kíváncsi szemeim elől. Nekem háttal állt a kezében egy jegyzettömböt tartott, éppen valakinek a rendelését írta fel. Gyönyörű volt. A következő pillanatban, miközben én megbabonázva meredtem a szépséget, megfordult. Egy ismerős ember ismeretlen arcával találtam szemközt magam. Hibátlan arcán gyűlölködő kifejezés ült. De csak egy pillanatig, talán csak rosszul láttam. Aztán mielőtt még bármit is tehettem volna, hátat fordított nekem. Úgy tett, mintha nem ismerne fel. Mintha nem töltöttünk volna együtt hónapokon át egy csomó forró éjszakát. A vámpírszeretőimet mindig megjegyeztem. Talán ezért nem felejtettem még el a nevét. Nem volt különleges, de volt benne valami, ami megfogott. Akkor is és most is. Elégedetten ültem le a pult mellett a szokott helyemen.

- Egy bourbon whiskey-t kérek, Charee – kacsintottam rá, és a szám széle elég feltűnően ívelni kezdett felfelé. Kedvem támadt egy újraismerkedős éjszakai kalandhoz. Biztos voltam benne, hogy csak az lehet ennek az estének a vége…