7. fejezet: A gyűrű

(Damon szemszöge)

Fantasztikus. Már csak egy fenyegetés hiányzott az életembe. Felnevettem, mire meglepett arcot vágott.

- Nevezzük akkor ezt inkább fenyegetésnek, nemdebár? – kérdeztem gúnyosan. Stefan feszülten szorította össze az állkapcsát, szerintem fogalma sem volt, hogy mihez kezdjünk ezzel a helyzettel.

- Nevezzétek csak annak, aminek akarjátok.

- Rendben, megegyeztünk – mondtam ki a súlyos szavakat és valahogy nem éreztem büszkének magam rá.

- Damon, megőrültél? – csattant fel Stefan.

- Egy feltétellel.

- Mi lenne az? – kérdezte Katherine. Furcsa volt, hogy mennyire más volt, mint Elena. Elena soha nem nézne így senkire.

- A saját módszereimmel csinálom. Stefan segíthet, de megteszem egyedül is. És sem addig, sem utána nem bántod Elenád.

- Hmm… szóval még meg is bántod. Áll az alku – vigyorgott rám, és olyan volt a hangja, mint egy kisgyereké, aki megkapta a kedvenc játékát.

- Miért jó ez neked?

- Az maradjon az én titkom – kacsintott rám. – Ha megtudom, hogy átversz, kitekerem Elena nyakát. Ez mindkettőtökre vonatkozik – mondta még, majd olyan gyorsan távozott, mint ahogyan megjelent. Gyorsan lehúztam még egy whiskey-t, mielőtt még szembe néztem volna az öcsém szemrehányó tekintetével.

- Normális vagy? Egy alku az ördöggel? Amint teheti átver.

- Te talán nem tennéd meg Elenáért? Vagy ez a lány fontosabb, mint a szívszerelmed? Nem hittem volna – gúnyolódtam. Zavart ez az álszentség.

- Nem bántotta volna Elenát. És akkor sem kellett volna fejetlenül belemenni ebbe. Abban a pár hónapban, amikor Charee veled volt, újra az a Damon voltál, akit régen az öcsémnek neveztem. És most pedig ki akarod használni, majd megölni. Azt gondolod, hogy ez tisztességes?

- Ugyan már, Stefan. Charee csak egy lány a sok közül – vontam meg a vállam. Hiszen csak arra használtam őt. Talán pont ugyanolyan volt, mint Katherine, csak enyhébb verzióban. Hiszen ő is csak szórakozni tud.

- Ha te mondod, csak nehogy megbánd. És ha az a boszorkány képes volt megváltoztatni a külsejét, meg ilyenek, akkor veszélyes lehet. Csak óvatosan.

- Igenis anyuci. Most pedig ha nem haragszol, elkezdtem a hadműveletet. Szemrehányás helyett inkább hálásnak kéne lenned. Nem gyanús, hogy mindig én védem meg Elenát, de mégis a tiéd? Az élet szívás.

(Charee szemszöge)

Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek ezután. A tervem csődöt mondott, és magamnak se nagyon mertem bevallani, de összezavarodtam. Ritkán történt ilyesmi, szinte mindig mindenre határozottan tudtam a választ. Mindig tudtam, hogy mikor mit csináljak. Soha nem kérdeztem meg senki véleményét, csak mentem a saját fejem után. Talán, mert soha senki nem volt, aki gondoskodott volna rólam. Mindig egyedül voltam. Ott volt Cassy… de ez valahogy nem változtatott a helyzeten.

- Mi a B terv? – kérdezte Cassy a szobámba lépve, neki támaszkodva az ajtófélfának. Megvontam a vállam, tényleg nem volt ötletem. A meglepetés erejét elvesztettem, ráadásul már a kilétem sem titok Damon és talán Stefan előtt sem. Ezt elbasztam. Nőisen kifejezve. Hogy engedhettem, hogy elcsábítson pusztán azzal a két igéző kék szemével, amiktől úgy érzed magad, mintha tüzelne a tested és csak a szemek tulajdonosa adhat enyhülést? Elég. Elég. Elég. Ez nem vezet sehova, én gyűlölöm őt.

Csengetés zavarta meg a feszült csendet kettőnk között, miközben én magammal vitatkoztam Damont illetően.

- Majd én – szóltam a megdermedt Cassy-nek, és lerobogtam a lépcsőn emberfeletti sebességgel. Majd egyetlen mozdulattal kitártam az ajtót és egy kissé feszélyezett Elenával találtam szemben magam.

- Szia, bemehetek? – kérdezte csendesen. A hangjában egy ki nem mondott kérés csengett. Legnagyobb meglepetésemre bólintottam, holott egy kicsit sem volt alkalmas az időpont. Tervet kellett volna szőnöm Damon ellen, és megtennem, amiért Mistic Fallsba jöttem. De ehelyett felesleges dolgokkal töltöm az időmet.

- Ne haragudj, hogy zavarlak… én csak… - hebegte félősen, mire rámosolyogtam. Volt benne valami, amiért nem tudtam haraggal gondolni rá. Talán az emberi énemre emlékeztetett. Nem olyan voltam, mint most. Egészen addig, amíg meg nem keményített az élet, pont olyan gyámoltalan és félénk voltam, mint Elena. Nagyon régen volt ez, évszázadokkal ezelőtt. Az emlékeim megkoptak, megfakultak, de voltak dolgok, amikre mind a mai napig kristálytisztán emlékeztem.

- Semmi baj, ülj csak le. Mi járatban? Valami baj van? – kérdeztem barátságosan. Cassy nem fáradt azzal, hogy csatlakozzon. Ő valahogy soha nem érezte jól magát a bőrében, nem barátkozott senkivel. Nyomós oka volt rá, de bántam, hogy nem tudok ezen változtatni.

- Mi baja van veled Stefannak? – tért egyből a lényegre. – Nem értem, hogy mi ütött belé. A Grillben is… teljesen kifordult önmagából.

- Csak féltett téged – vontam meg a vállam.

- Miért?

- Miért nem kérdezed tőle?

- Mert semmit nem mondd el nekem, pont ezért. Azt hiszi, hogy engem állandóan védeni kell.

- Nos… nem tudom, hogy mi baja van Stefannak. Ami azt illeti, mi egészen jóban voltunk annak idején.

- Annak idején? – szaladt fel a szemöldöke, és gyanakodva húzta össze a szemét.

- Az 1930-as évek környékén – vallottam be, mire felpattant és hátrált néhány lépést. Félelem jelent meg a tekintetében, mintha egy ellenség lennék.

- Vámpír vagy – jelentette ki. Bátor volt, mégis gyáva. Bátor, mert még mindig nem próbált elmenekülni, és merészen szembeszállt volna velem, de gyáva, mert rettegés ült a tekintetében. Azt kívánta, hogy bár Stefanra hallgatott volna. Ebben biztos voltam.

- Igen, de ne aggódj, nem eszlek meg – humorizáltam. – Ha eddig nem öltelek meg, miből gondolod, hogy éppen most élek ezzel a lehetőséggel?

- Katherine küldött, igaz?

- Ne sértegess! – csattantam fel sértetten. – Muszáj mindenkinek szóba hoznia azzal a ribanccal?!

- Talán nem kellene mindenkinek kiteregetned a titkainkat – szólalt meg Cassy a lépcső aljáról. Észre sem vettem, hogy mikor jött le.

- Ő…?

- Nem vagyok vámpír - jelentette ki Cassy és szinte gyűlölettel meredt Elenára. – És talán jobb lenne, ha távoznál. Csak egyet még búcsúzóul. Ha elárulsz rólunk bármit is bárkinek, jobb, ha tőlem tudod meg, hogy nem érdekel hány mocskos vámpír védelmez, én magam tekerem ki a nyakad – sziszegte ellenségesen. Elhűlve meredtem a barátnőmre, én csak az ellenséggel szemben engedtem meg ezt a hangnemet.

- Már megyek is – nyögte ki Elena falfehér arccal és gyors léptekkel távozott. Az ajtót becsapta maga után. Én pedig dühösen Cassy-re vetettem magam.

- Hogy merted? – ordítottam, és a falhoz szorítottam. Erős voltam, nagyon erős. Ezt ő is tudta jól. Az arcába tódult a vér, ahogy a nyakának nyomtam a karomat. – Miért avatkozol mindenbe bele?! Miért nem hagyod, hogy megoldjak mindent, úgy ahogy én akarok? Arra még nem gondoltál, hogy Elena lehetne a titkos fegyver? Damon és Stefan imádja őt. Kiváló eszköz lenne.

- Akkor minek barátkozol vele?

- Talán a kettő kizárja egymást? – kérdeztem szkeptikusan, majd elengedtem őt. Csodálom, hogy nem használta rajtam az erejét. Máskor megtette volna. Hiába nyolcszáz év, őt nem sikerült teljesen kiismernem. Alighogy elengedtem, valami koppant a padlón. Reflexszerűen nyúltam utána. A kezembe emeltem a földre zuhant aprócska tárgyat és kíváncsian méregettem. Cassy mikor meglátta, hogy mit tartok a kezemben hófehérre sápadt és megremegett.

- Már csak ez hiányzott – nyögte, de nem hallottam a szavait. Megbabonázva meredtem az apró, arany karikagyűrűre. Még soha nem láttam talán szebbet. Kilenc apró csillogó gyémánt ragyogott a közepén. Bódultan húztam a gyűrűt az ujjamra. Pont az ujjamra illet, mintha egyenesen arra öntötték volna. Mintha megtalálta volna a helyét. Egy homályos kép jelent meg a szemem előtt. Egy emlék. Ahogy egy alak letérdel elém, a nevemet suttogja, majd megkéri a kezem. Az emlék magával ragadott és megkövülten meredtem a gyűrűre, majd a világ elsötétedett. Még láttam a gyűrű arany villanását, Cassy hangját valahonnan a ködön túlról, majd elragadott a sötétség. Eszméletlenül zuhantam a földre.

A következő fejezet tartalmából:

Kiderül, hogy mik is azok a bizonyos elfelejtetett emlékek :) Hogyan ismerkedett meg Damon és Charee, hogyan alakult a kapcsolatuk, stb. :)

Ha előbb szeretnéd olvasni a fejezetet, olvasd el az előző bejegyzést (Nyári ajánlat) ;)