12. fejezet: Mese az Ősökről

Sziasztok!

Előbb hoztam a fejezetet, mert holnap elutazom Olaszországba és végre 18 leszek :) Kicsit csalódott voltam hogy csak 1 vélemény érkezett, de örültem a 28 tetsziknek. Az egyetlen véleményírónak dorcsi_96-nak ajánlom ezt a fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek!!

A képen Klaus és testvérei
alsó sor: Clementina, Alina, Tatjana

felső sor: Demetrius, Elijah, Elisabeth

/Damon szemszöge/

Összevontam a szemöldököm és megráztam a fejem. Hihetetlenül hangzott ez az egész. Az ellenszenves Cassy, mint egy Petrova? Furcsa lett volna elhinni. Csak a haj és szemszíne hasonlított az általam ismert Petrovákra. Talán mégsem volt rossz ötlet felkutatni a házat, bár a hazatérésük határozottan nem volt betervezve. Vámpír tervez, sors végez. Ami azt illeti, talán még engem is meglepett az események váratlan fordulata. Charee hirtelen „rohama”, majd ez a vallomás kissé meglepett. Stefan miért nincs itt ilyenkor? Hmm… hát persze. Mert neki jut a kellemes feladat, hogy Elenával legyen. Gyáva. Még hogy megvédeni! Nem fenyegeti közvetlen veszély, csak ki akarja használni a helyzetet. Na, nem mintha én nem tenném a helyében.
Visszanéztem a két lányra. Nem is tudom, hogy melyikük nézett ki rosszabbul. Már legalább Cassy orra nem vérzett. Valószínűleg megtenne mindent a nővéréért, annak ellenére, hogy bizonyára kurva nehéz feladat lehet. Főleg amit az imént csinált. Bonnie talán bele is halt volna. Talán? Minden bizonnyal?
- Miért kéne hinnem nektek? Egyáltalán milyen hibrid? Hogyan lehetne vámpír és vérfarkas is egyszerre az az alak? Na és a Nap és a Hold átka? Tudtommal amiatt áldoztak fel téged. Szóval érdekelne az igazság. Most. Nem érdekel a süket duma.
Charee keserűen felnevetett, majd fáradtan dőlt vissza a kanapéra. Ahova nemrég még én fektettem. Nem is tudom, mit keresek még itt. Miért nem hagytam magára, amikor a furcsa rohama elkezdődött? Mégiscsak kibaszott az ablakon!
- Hova lett Bonnie és Caroline? – kérdezte válasz helyett. Nehogy egyszer az életben arra válaszoljon, amire kíváncsi vagyok! Hogy az a…
- Kint vannak – vontam meg a vállam. Caroline nincs behívva, Bonnie meg inkább kint maradt.
- Mintha valaha is beengedném őket – horkantott Cassy. – Caroline vámpír, Bonnie pedig vámpírokkal barátkozik.
Gúnyosan felnevettem.
- Na nem mintha nem két vámpírral beszélgetnél éppen, nem igaz? Rohadt egy álszent kurva vagy, ez az igazság.
- Damon! Elég! – sziszegte Charee mérgesen, de az semmi nem volt ahhoz a gyűlölethez képest, amit a testvére szemében láttam.
- Most pedig örülnék, ha nem kerülgetnétek a forró kását és elmondanátok azt, amibe belekezdtetek.
- A Nap és a Hold átka nem létezik – felelte halkan, mintha csak Katherine gúnyos mosolyát láttam volna magam előtt. Mintha egy buta kisfiúhoz beszélne, úgy nézett rám. Talán minden Petrova ugyanolyan. Csak Cassy külsőre, Elena pedig belsőre nem. Még hazudik is. Már hogyne létezne?
Kérdőn néztem rá.
- A Nap és a Hold átkának története csak pár száz éve terjedt el. Az én történetem nyolcszáz éves. Az igazságot leplezni kellett valamivel.
- Ki terjesztene ostoba meséket? – kérdeztem cinikusan, de amint kimondtam ezeket a szavakat, már tudtam a választ. Az a bizonyos hibrid. – Mi a neve?
- Klaus – felelte könnyedén, de nem nézett közben a szemembe. Valamit elhallgatott. Volt valami, amiről nem beszélt nekem. De a következő pillanatban olyan őszintének tűnt, hogy nem kérdeztem rá. Talán jobb volt így. Kit érdekelnek pont az ő gondolatai?
- Honnan tudod a nevét? – kérdeztem inkább a kevésbé kényes kérdést.
- A mi időnkben, amikor még ember voltam, mindenki ismerte a nevüket.
- Mire fel a királyi többes?
- Klaus az Ősök közé tartozott. Ő és a testvérei voltak a legelső vámpírok a világon, ők annak születtek, aminek. Soha nem voltak emberek. Különböznek tőlünk, és megölni őket szinte lehetetlen. Heten voltak még az 1200-as évek elején. Klaus, Elijah, Demetrius, Elisabeth, Clementina, Tatjana és Alina. Klaus volt a legidősebb, de ő csak félig tartozott a családhoz, másik apától származott. Egy olyan apától, aki vérfarkas családból származott. Egy nap a falunkba érkeztek. Csak hét rejtélyes és hátborzongató idegen volt, akik felmenők nélkül érkeztek. Klaus volt a családfő, ő tűnt a legveszedelmesebbnek. Akkor már régen uralta a vérfarkas énjét és élvezte a hatalom mocskos ízét. Elijah és Demetrius minden bizonnyal mellette állt, de a négy fiatal nő inkább félénknek tűnt. Nem mertek ellent mondani testvéreiknek, így inkább csak csendben tűrtek.
- Egy nap a szüleim engem küldtek a faluba a piacra, ahol a kereskedők mindenféle árut kínáltak – vágott közbe hirtelen Cassy. – Akkor láttam meg őket. Pontosabban Klaust és Alinát. Soha nem láttam egyik lányt sem őrizet nélkül. De történt valami, és Alina őrizet nélkül maradt. Engem nézett. Volt valami néma segélykérés a tekintetében. Barátnők lettünk. Titokban.
- És? – kérdeztem. – Nincs időm a dajkamesékre.
- Ha nem hallgatsz végig, soha nem tudod meg, hogy mit akarok mondani. Több köze van Klaus bagázsának Katherine-hez, mint hinnéd. Ha jól tudom, még mindig dobog érte a pici szíved – sziszegte Charee. – Vagy talán nem vontad kérdőre, hogy miért hagyott el téged? Nem akartad egyetlen pillanatig sem újrakezdeni az egészet? Azt hiszed, nem tudom, hogy miért jöttél Mistic Fallsba?
- Folytasd inkább a történetet, vagy kussolj.
- Még mindig hihetetlenül tapló vagy. Nem is tudom, hogy hogyan mehettem hozzád. annyira részeg nem lehettem.
- Nem kellett egy csepp alkohol sem, hogy elájulj tőlem – vontam meg a vállam, mire szikrázni kezdtek a szemei. Legszívesebben megcsókoltam volna, hogy bebizonyítsam az igazamat. A falnak löktem volna és letéptem volna a ruháit. Mert ő egy cseppet sem tiltakozott volna. És éppen erre vágytam.
- Nem én voltam az egyetlen. Ahogy abban sem, hogy elhagytalak, azért mert nem jelentettél semmit. Tehát csendben maradsz, vagy soha nem tudod meg, hogy mi köze van Klausnak hozzád.
- Hozzám? – kérdeztem döbbenten.
- Illetve hozzátok. Szóval… Akkoriban furcsán fogadtam Alina megjelenését az otthonunkban. Később kedveltem őt, és nagyon jó barátnők lettünk. Habár ha ők nincsenek soha nem lettem volna vámpír. Soha nem öltek volna meg.
- Kik öltek meg?
- A szüleim – suttogta halkan. Felvontam a szemöldökön. A saját szülei? Ez hihetetlenül ismerősnek hangzott, főleg mivel lelőtt a tulajdon apám, miután azt hitte, hogy a sátán elrabolta a lelkem.
- Miért?
- Mert eleinte barátkoztam velük. Az Ősökkel. És évekkel később, amikor a férjemmel és a gyermekemmel visszatértem Mistic Fallsba, megláttam a kárát. Klaus őrült volt. Ezt valahogy mindig is sejtettem, de mikor visszatértem vált világossá. Elkezdte gyilkolni a falusi embereket. Természetesen már korábban is rengeteget gyilkolt, de akkor valami megváltozott. A boszorkányok felfigyeltek rá, és mivel én ismertem a család tagjait, ezért engem használtak fel. És igazuk volt. Kedveltem őket. Kedveltem Alina kedvességét, Elisabeth ártatlan félénkségét, Tatjana őszinteségét és Clementina bátorságát. Azonkívül köztudott volt, hogy tetszettem Elijahnak és Demetriusnak is. De boszorkány voltam. Gyűlöltem őket. A lányokat nem, de őket, akikből sütött a gyilkos ösztön ki nem állhattam.
- A szüleink szemében már az is főbenjáró bűn volt, hogy Charee barátkozott velük. Rólam nem tudtak. Ezért választották őt, amikor úgy döntöttek, hogy megállítják Klaust. Klaus megsejtette, hogy készül valami és hirtelen eltüntette a testvéreit. Elijah kivételével mind megölte őket. Tengerbe szórta a hamvaikat.
- Azt mondtad, hogy szinte lehetetlen megölni őket.
- Minden kétséget kizáróan ő ismerte erre is a módszert. Volt egy fa, ami halálos volt, de elégették. Csak hamu és por maradt belőle. De nem tudok erről mindent, ne is kérdezd.
- Hogyan jövök én a képbe?
- Te sehogy. De Katherine-hez nagyon sok köze van. Katherine szerelmes volt Klausba, de mikor tudomást szerzett arról, hogy Klaus fel akarja áldozni őt, annak érdekében, hogy újra hibrid legyen, menekülni kezdett. Megölte magát és vámpír lett. Ezáltal megakadályozta az áldozatot, de azóta is Klaus elől menekül. Az átkot, amivel a családom Klaust sújtotta, csak úgy lehet megtörni, ha a hasonmásomat megölve Klaus iszik a véréből, miután megölt egy vámpírt és egy vérfarkast, na meg talált boszorkányt, aki elvégzi a mágia részét. És hogy miért mondom el neked? Mert ha Klaus megtudja, hogy Elena létezik, és még ember, akkor eljön majd érte. Fel fogja majd őt áldozni és esélyetek sem lesz ellenne.
- Miért tudná meg?
- Gondolod, hogy Katherine még nem gondolt arra az eshetőségre, hogy megkeresi Klaust és a szabadságáért cserébe ezüst tálcán nyújtja át neki Elenát? Katherine nem Stefan miatt jött ide vissza és nem is miattad. Tudom, hogy csak ez érdekelt. Jobb érzés, hogy nem is Stefan miatt?
Dühösen felmordultam, de önmagamnak be kellett vallanom, hogy igen. A tudat, hogy csak én voltam egy hiszékeny, szerelmes idióta, bosszantó volt. De ha mindketten… az egy fokkal jobb volt.
- Miért mondod ezt el nekem?
- Mert amíg Katherine életben van, Elena nincs biztonságban. Még egy darabig játszadozik. Szórakozik Stefannal, szétválasztja őket, esetleg még veled is elszórakozik egy kicsit. Aztán kitalál egy tervet, hogy hogyan szabaduljon meg Klaustól. Elena felhasználásával. De ez csak az egyik oldal – mondta közönyösen, és hirtelen mintha valami remek ötlete támadt volna. Cassy sem értette a hirtelen jött jókedvet és kárörömöt, ami átsuhant az arcán.
- Katherine-nek és nekem már szinte történelmünk van. Másra sem vágyom, mint hogy eltüntessem erről a világról. Segíthetek megszabadulni tőle. Vagyis nem. Ti segítetek nekem. Nemsokára Klaus tudomást szerez majd róla. Húszévente elvégez egy vérségi bűbájt, hogy nem-e született meg a hasonmásom. És néhány hónap múlva újra megkér egy boszorkányt. Katherine addig lépni fog. Én vagyok az egyetlen, aki megvédheti Elenát. Ha megölitek Katherine-t, akkor segítek. Ha nem, vagy ha bármi módon keresztbe tesztek még egyszer nekem… mert mi másért törtél volna be hozzám… akkor lelépek és hagyom, hogy a bátyáddal egymás vállán zokogva nézzétek végig Elena halálát, de csak miután kölcsönösen egymásnak estetek volna.
A kurva életbe. Még hány alkut kell kötnöm Elena életéért? Rosszabb, mint egy baj mágnes. De mi a fenét kéne most mondanom?
Ha elárulom vagy megölöm Katherine-t, akkor Elena meghal.
Ha elárulom vagy megölöm Charee-t, akkor is meghal Elena.
Ha nem teszek semmit, azzal is aláírom a halálos ítéletét.
Minden út Elena halálához vezet? Muszáj volt igent mondanom.
- Megölöm Katherine-t – feleltem és ezúttal belementem egy újabb alkuba. Csak egyetlen kiút létezett. Ha egyszerre ölöm meg Katherine-t és Charlotte-t. Meg persze Cassy-t, mert nyomban kinyírna.
Nem lesz könnyű. De meg kell tennem. Elenáért. Persze miután leellenőriztem Charee szavahihetőségét. Nem bízhatom a véletlenre Elena életét. Mert csak ez számít. Róla nem vagyok hajlandó lemondani, még ha ő a bátyámat szereti is. Róla nem.

A következő fejezet tartalmából:
Damon összezavarodik és bedől Katherine kegyetlen csábításának... Szeptember elsején!