- Újrakezdés? – kérdeztem értetlenül. Mostanában
lehetetlenség kiigazodni Damonon. Egyik pillanatban Elenára nézett vágyakozva,
a másik pillanatban meg mintha engem fixírozna hasonlóképpen. Talán csak
képzelődöm, de mintha Elena és közte megváltozott volna a viszony… talán a
múltkori baleset miatt. De talán több is van e mögött. Sokkal több. De hogy mi
ketten és az újrakezdés? Csaknem képzeli, hogy én meg ő? Megint?
- Nézd… el kell ismerned, hogy elég nehéz szövetséget
kötnünk így.
- Hogyan?
- Először hetekig, hónapokig egyik ágyból a másikba
másztunk, aztán részegen összeházasodtunk, majd te leléptél minden szó nélkül.
Mikor újra találkoztunk te megpróbáltál megölni, haragomban én is az életedre
törtem, aztán megint szexeltünk. Most pedig egy sehova nem vezető kapcsolat van
közöttünk. Hogyan ölhetnénk meg bárkit is, ha legszívesebben megfojtanánk
egymást? Egyszer béke, egyszer háború. Az lenne a legegyszerűbb, ha jóban
lennénk.
- Mit értesz te ezalatt? – kérdeztem gyanakodva, és
rendeltem még egy kört. Erre innom kellett. A szemem sarkából láttam, hogy a
többiek között is érdekes a hangulat. Olyanok voltunk, mint egy csoport óvodás.
Bonnie és Caroline a tánctér szélen táncoltak, bár Bonnie nem tűnt túl
lelkesnek. Talán csak a barátnőjét akarta jobb kedvre deríteni. Dessy éppen
Cassy-t próbálta táncolásra bírni, míg Elena Stefannel beszélgetett meghitten.
Visszafordultam Damonhoz, érdekelt a válasza. Hirtelen
izgatott lettem. Vajon, mit fog mondani?
- A barátságot még nem próbáltuk ki. Amint már említettem
voltunk szeretők, ellenségek, ismeretlenek, házasok, de barátok még sosem.
Meghökkenten
néztem az arcába. Ez tényleg Damon lenne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése