17. fejezet: Szövetség

A hétköznapok csendes egyhangúsággal teltek. Míg a legtöbben még az iskolában koptatták a padokat, mint például az egyetlen két barátom Stefan és Elena, én és Cassy dolgoztunk. Rengetegszer jártak a fejemben Alina sorai. Azóta nem olvastam tovább. Túlságosan megrendített Klaus kegyetlensége. Az Ősöket most először egy teljesen más perspektívából láttam.

Napról napra éreztem a gyomromban valami különös idegességet. Tudtam, hogy közeledik a nap, amikor újra találkozom vele. Nem tudom miért, de nem akartam többé menekülni előle. Eddig féltem a haláltól, hittem, hogy nincs is annál rosszabb. De most ez is teljesen más megvilágításba került. Már nem ért annyit. Hiszen annyi mindent átéltem.

Ez most nem arra hasonlított, amikor meg akartam halni. Ez most valami egészen más volt. Egyszerűen csak nem számított.

Egyre közeledett az első telihold, amióta a városban vagyok, a vacsora Gilbertéknél és nemrégiben hallottam a Grillben, hogy valami bált is rendeznek hamarosan. Megkérdeztem erről Dessy-t, gyakran beszélgettünk mostanában. Ő nemrég költözött ide, de gyorsan felvilágosított.

- Mystic Fallsban mindig van valamilyen rendezvény. Általában bál. Most megint álarcos bált szerveznek, mert a múltkori állítólag nem sikerült túl jól.

- Mi történt?

- Egy lány meghalt, rosszul esett. Egy másik pedig eltűnt, azóta sem került elő a teste. Azt is hallottam, hogy Elenával és Stefannal látták együtt utoljára.

Hoppá. Csaknem valami vámpíros dolog? Könnyen lehet.

- És mikor lesz a bál?

- Egy héttel a vacsora után. Nagyon örülök, hogy én is elmehetek. Kár, hogy a bátyám nem ér rá, nagyon szívesen bemutattam volna.

- Szívesen megismertem volna – mosolyogtam udvariasan. Akkor még van idő a bálig. És van egy hét a vacsoráig is. El kéne mennem vásárolni valamikor. Mégsem mehetek valami régi rongyba. Új ruhák kellenek! Mondjuk valami fekete vagy valami vörös… hmm… nem is tudom.

- Helló, drágám – búgta egy gúnyos öntelt hang. Anélkül hogy ránéztem volna megforgattam a szememet.

- Viszlát, Damon – köszöntöttem bájosan. Felnevetett. Én pedig felé fordultam. Kifejezetten szexi volt a bőrkabátjában.

- Délután gyere át hozzánk – szólalt meg, ezúttal egy kicsit komolyabban. – Hozd a testvéredet is.

- Miért is?

- Holnap este telihold. Muszáj valamiféle fegyverszünetet kötnünk. Tyler is ott lesz, ez az első átváltozása és állítása szerint nem akar senkit sem bántani. De fő az óvatosság. Rossz előérzetem van.

- Nekem is – sóhajtottam gondterhelten. – Ott leszünk.

- Helyes – kacsintott rám, majd olyan gyorsan elment, mint ahogy felbukkant. Soha nem tudtam kiigazodni ezen a férfin, az utóbbi időben pedig végképp nem. Reméltem, hogy már nem olyan viharos a viszonya Stefanékkal. Nem láttam őket együtt mostanában. Elena pedig határozottan kerülte a témát és kissé zavarodottnak tűnt, ha felmerült a Damon-téma.

- Ma délután Salvatore panzió – súgtam a testvéremnek két rendelés között. Felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Folytatta a munkáját.

Kissé feszengve fékeztem le az oroszlán barlangjának bejárata előtt. A testvérem sem tűnt sokkal lelkesebbnek. Vámpírtempóban kiszálltam és azonnal az ajtóhoz léptem. Nem voltunk épp kedves vendégek, mivel nem vártuk meg az ajtónyitást. Cassy egyetlen mozdulattal szélesre tárta a bejárati ajtót és beléptünk. Damon felhúzott szemöldökkel nézett rám.

Mi van?

- Nem hívtalak be – jegyezte meg gyanakodva.

Megvontam a vállam.

- Nincs rá szükségem – feleltem hanyagul. Intett, hogy merre van a nappali. Már mindenki itt volt, és amikor megláttak, minden szem ránk szegeződött.

- Sziasztok! – köszönt Elena barátságosan és megölelt. Stefan szintúgy. Damon erre mintha horkantott volna egyet, de nem érdekelt. Kit érdekel az ő véleménye?

Mindenki elmormogott valami üdvözlésfélét még mi is. Volt más választásunk? Kissé furcsa volt egy légtérben lenni mind a négy faj képviselőjével. Tyler például Caroline kezét fogta. Érdekes, máris összejöttek? Elena Stefan és Bonnie között foglalt helyet, nekem csak a két Salvatore között maradt hely, Cassy pedig állva maradt inkább. Még mindig gyűlölte Damont.

Stefan felállt és megköszörülte a torkát. Most vettem csak észre még egy embert a sarokban, ismerősnek tűnt. Aztán rájöttem, hogy honnan. Láttam őt egy képen, méghozzá egy Isobel nevű vámpírnál. Összevontam a szemöldököm. Mi köze ennek az embernek Isobelhez?

- Egy pillanat – vágtam közbe és az emberre szegeztem a tekintetem. – Te vagy Alaric, igaz?

Megdöbbenés suhant át jóvágású arcán, aztán bólintott.

- Ismersz egy Isobel nevű vámpírt? – kérdeztem gondolkodás nélkül, de amikor mindenki egy emberként fordult felém és Alaric arcán fájdalom suhant át, egyből megbántam a kérdésem.

- Te honnan ismered? – szólalt meg Damon. Nem tőle kérdeztem!

- Találkoztam vele… valamiféle leszármazottam vagy ilyesmi.

- Ő az anyám – szólalt meg Elena halkan, mire felkiáltottam.

- Komolyan?

Bólintott.

- Damon változtatta át, mivel Isobel vámpír akart lenni mindenáron. Emberként kutatásokat végzett és szinte mindent kiderített a vámpírokról – mondta Alaric csendesen.

- Volt nála egy fénykép… rólad – szólaltam meg. Talán ezt sem kellett volna.

- A feleségem volt – magyarázta suttogva. Hoppá, ebbe aztán rendesen beletenyereltem.

- Nos… Stefan hol is tartottál? – mentettem a menthetőt egy ügyes témaeltereléssel.

- Hallottatok már a holdkőről? – nézett rám és a testvéremre.

Elsápadva bólintottam.

- Meg kell tudnunk, hogy miért akarta megszerezni Katherine.

- Nála van? – kérdeztem ijedten.

- Igen.

- A holdkő az átok megtöréséhez szükséges. Katherine bizonyára át akarja adni Klausnak a szabadságáért cserébe.

- Ezt hogy érted?

- Katherine közel ötszáz éve menekül Klaus elől. Ember volt, amikor megismerte őt, és Klaus nem sokkal előtte jött rá, hogy hogyan lehet megtörni az átkot. Fel akarta áldozni őt, mert ő volt az első hasonmásom. A testvére Elijah meg akarta akadályozni, mert szerintem szerelmes volt Katherine-be, de Katherine semmit sem bízott a véletlenre. Volt egy Trevor nevű vámpír, aki segített neki megszökni. Természetesen ő is fülig beleszeretett. Katherine Trevor nővérénék Rose-nál talált menedéket, de Rose fel akarta őt adni, ezért vámpírvérrel a szervezetében felakasztotta magát.

- Stílusos – jegyezte meg Damon.

- Azóta üldözi őt Klaus bosszúja. Valószínűleg most be van tojva és minden szálat megmozgat, hogy megszabaduljon előle.

- Katherine és a félelem… tetszik…

- Damon… - szólt rá Stefan feszülten.

- Tehát ha nem létezik a Nap és a Hold átka, akkor én kénytelen leszek minden hónapban átváltozni? – kérdezte Tyler feszülten.

- Attól tartok…

- Én nem adnék egy gyilkos szavára – nézett rám Caroline dühösen.

- Biztos vagyok benne, hogy te is öltél már embert. Az anyád rám támadt. Önvédelem volt és nem fogok még egyszer bocsánatot kérni érte. Ha valakit hibáztatni akarsz, akkor ott van Katherine.

- Cicaharc… kerítsek egy kis iszapot? – kérdezte Damon vigyorogva, mire fejbe vágtam egy párnával.

Elena és Bonnie felnevetett.

- Arról akartam beszélni, hogy szövetséget kell kötnünk. Nem tudjuk, hogy mit akar még Katherine, vagy hogy mennyire veszélyes ez a Klaus, de ha egymás ellen harcolunk, akkor nincs esélyünk.

- Nem fogok barátkozni az anyám gyilkosával!

- Caroline, nyugalom. Elenával arra a döntésre jutottunk, hogy a legjobb módja a kibékülésnek, ha ma este elmentek valahova szórakozni. Csak ti lányok, együtt.

- Mi? – hallottam több hangot is. A sajátomat is. De talán Cassy és Caroline volt a leghangosabb.

- Nincs jobb ötletem. Muszáj együttműködnünk. Charee, ha van még valami, amit tudsz Katherine-ről és Klausról… oszd meg velünk.

Hallgattam. Eszem ágában sem volt mindent elmondani!

- A lényeget elmondtam. A többi pedig nem tartozik rátok.

- Hol ismerted meg Katherine-t? – kérdezte Damon, figyelmen kívül hagyva az akaratomat.

- Klaus fogságában – sziszegtem, mire hátrahőkölt. – Most elégedett vagy? Nem fogok beszámolni arról, hogy hogyan és hányszor kínzott meg az a vadállat! Felfogtátok? – kiabáltam.

- Ne haragudj, Charee – hajtotta le a fejét Damon, és egyetlen pillanatig őszintének tűnt.

- És hova kell mennünk bulizni? – kérdezte Bonnie bosszúsan.

- Damon és én viszünk el titeket, hogy ne legyen probléma.

- Egy feltétellel megyek. Ha elhívhatok még valakit – jelentettem ki. – Nyilvános helyen úgysem beszélünk erről. És szegény lány olyan egyedül van a városban.

Stefan felsóhajtott.

- Hívd fel. Egy óra múlva felvesszük őt is. Remélem, nem bánom meg.

- Dessy ártalmatlan, csak egy aranyos hétköznapi lány.

- Oké, akkor készüljetek. Hazamehet mindenki, de egy óra múlva megyünk értetek – csapta össze a kezét Damon. Gyermeki izgalom ült az arcán, mintha azt várná, hogy majd iszapbirkózás tör ki az éjszaka. Vagy hogy kitépkedjük egymás haját.

Azt várhatja. Caroline-t és Bonnie-t messziről kerülni fogom, és jól fogom magam érezni. Nem lesz itt semmi probléma.